„Boldog az az ember, aki az Úr törvényében leli kedvét.” Az ilyen ember boldogságai az Úr törvényei. Ezen törvények szerint élve, minden egyes Istentől való törvény boldoggá teszi és így egyre boldogabb. „Áldott, mert az Úrban bízik.” Az ilyen embert tiszta szívű, és ezért megnyílik előtte az Isten: „Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén? Az, akinek a keze ártatlan, akinek a szíve tiszta.” A tiszta szívű ember meglátja Istent, akire vágyakozik lelke. „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják Istent.” A tiszta szívű ember hite által, maga Isten derít fényt önmagára, Istenre. Isten belső fényt áraszt a lélekre, ami által megmutatja önmagát a léleknek. Annak, aki keresi Istent ebben a világban, a szívét Isten világossága eltalálja, reménye beteljesül: „kincset talál” és egyben megtalált lesz az, aki elveszett volt. Öröme annak öröme, aki talált és akire rátaláltak. És ez a legfőbb Jótól és Szeretettől, Istentől való. (Zsolt 1,1k; Jer 17,7; Zsolt 24,3k; Mt 5,8. 13,44)