A természet Isten gyönyörű műve és egyben temploma. Ami szép van a természetben, az, az Alkotót dicséri. Ha Jézussal járok, a jó Isten szemével kezdem látni a világot. A jó Isten szemével nézve, minden teremtmény szép. Vele kékebb az ég, zöldebb a fű, és az egész teremtés felém kiáltja: ’Érted teremtett engem az Isten!’ Ezt a szépséget nem vagyok képes művészi szinten megmutatni, megelégszem azzal, hogy ami a „cső” elé kerül, azt rögzítem. Állatok fotózásakor nomád módon járok el: nem etetem be őket, nincsenek kiépített leshelyeim, nem „rendezem meg” a sikert, egyszerűen csak cserkészek, vagy leülök egy alkalmas helyen és várok. Isten ajándékának tekintem a sikeres „vadászatot”, mivel ilyen, hogy „szerencse”, nem létezik. Jézus mondja: „Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15,5) Ha eredménytelen a „vadászat”, így szólok: „Az Úr adja a halált, és Ő adja az életet. Alvilágra Ő küld, és Ő hoz fel onnan.” (1Sám 2,6)
Íme a „Napfivér, Hold nővér” című képem története. A dombtetőn lévő szarvasokat, ahogy máskor is szoktam, a felkelő Nap irányából közelítettem meg, a domb görbületét kihasználva, rejtőzve, hogy napfény világította kép születhessen. Amikor már tovább nem tudtam rejtőzve közelebb férkőzni az állatokhoz, felegyenesedve exponáltam. A képen nem csak a szarvasok, hanem a telehold is rajta van és éppen az aranymetszésben. Így a Nap a fénye által, a Holddal együtt emeli a kép szépségét. Ráadásul a kép nem igényel részletnagyítást. Nem tudtam előre, hogy a telehold és a Nap együtt lesz fenn, nem terveztem meg előre az egész képet, és mivel szerencse nem létezik, Isten ajándéka a siker. Akkor, és ott voltam, ahol lennem kellett, és azt tettem, amit tennem kellett a kép megszületése érdekében. „Akkor és ott” lenni, ahogy Isten akarja, és azt tenni, amit ő akar, úgy létezni, ahogy Ő akarja. Ez a titka, nem csak egy sikeres fénykép megszületésének, hanem egy sikeres, boldog életnek. Törekedjünk Isten akarata szerint létezni, hogy boldogok lehessünk.
