Isten ma is szólítja az embert: „Menj, vonulj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked!” Jó, ha van „földünk”, „rokonságunk”, és létezik számunkra az „atya háza”, de ha életünk igazi alapja az Istennek való engedelmesség, kivonulunk arra a „földre”, amit Isten mutat nekünk, részesülünk az Isten országából már most, ha nem is teljes mértékben. A keresztségben lényegileg ez már megtörtént velünk keresztényekkel. „A keresztség által eltemetkeztünk vele, (Krisztussal) együtt a halálba, (meghaltunk a bűn számára), hogy amint Krisztus feltámadt a halottak közül az Atya dicsősége által, éppúgy mi is az új életben járjunk. A régi embert, (a bűn uralma alatt álló embert) bennünk azért feszítették meg vele együtt, hogy a bűn teste, (az Istennek való engedetlenségre való hajlandóságunk) elpusztuljon és ne szolgáljunk többé a bűnnek.” Az Új élet a Krisztussal közösségben lévő, Istennek engedelmes élet és Isten országa öröme. (Ter 12,1; Róm 6,4. 6)
Palkó Julián atya tanítása
