A gonosz gazdagoktól szenvedő szegény ’igaz’, föltekint az Istenre, és őt szemlélve kitágul a látótere: „Töltsd meg testüket javaiddal. Én azonban igazságosságban fogom szemlélni arcodat; be fogok telni alakod szemlélésével, midőn felébredek.” Az Isten „alakjának” szemlélésével való jóllakottság, a szív betelése a végtelen szeretettel való találkozásban. Az új, és örök életre már most kezdődik a felébredés az igazságra való ráébredéssel, amely újfajta jóllakottsággal tölt el. Ráébredés az emberi lét igazi nagyságára: „Isten mellett semmi más nem okoz örömöt a földön. Istenhez közel lenni, ez az én boldogságom.” Akinek csak az anyagi javak a sajátja, a legfelsőbb igazságokat nem tudja befogadni, a túlvilágon ez válik nyilvánvalóvá. Az embernek rá kell ébrednie, hogy a megtestesült Istent, Jézus Krisztust kell szemlélnie, benne kell hinnie. Őt követve, vele élve, új, boldog, örök élet kezdődik már most. (XVI. Benedek: A Názáreti jézus. I. 184-187. old. SZIT 2008; Zsolt 17,14k; 73,25.28)
Palkó Julián atya tanítása
