Az embert a szeretet váltja meg. Ha valaki megtapasztalja a nagy szeretet (embertől), ez a „megváltás” pillanata, amely új értelmet ad az életének. Ez még önmagában nem oldja meg életének problémáját. Ez a szeretet veszélyeztetett. A halál szétzúzhatja. Az embernek szüksége van a feltétel nélküli szeretetre, arra a bizonyosságra, amely alapján elmondhatja: Senki, és semmi „el nem szakíthat Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” Ha ez a feltétel nélküli szeretet a feltétlen bizonyosságával adva van, akkor, és csak akkor, az ember „meg van váltva”. Erről van szó, amikor ezt mondjuk: Jézus Krisztus „megváltott” minket. Mindenki elmondhatja róla: „Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Akit megérint a szeretet, az kezdi sejteni, mit jelent igazában: „élet”. Ha kapcsolatban vagyunk azzal, aki nem hal meg, aki maga az Élet és maga a Szeretet, akkor vagyunk életben. Akkor élünk. (XVI. Benedek pápa: Spe salvi 26-27; Róm 8,39; Gal 2,20)
Palkó Julián atya tanítása
